Egy emléktáblán számtalan féle objektumot be lehet mutatni, legyen az fénykép, szöveg, grafika, rajz, stb. A kérdés az, hogy jelenítsük meg?
Többféle módszer áll rendelkezésre, ezek közül a leggyakoribbak:
1. Lézergravírozás
2. Mechanikus gravírozás
3. Homokfúvatás
4. Maratás
5. Önálló betét ráhelyezésével
Lézergravírozás
Számítógép által vezérelt lézergravírozó berendezéssel közvetlenül az emléktábla anyagába lehet megjeleníteni szöveget, fényképet (!), grafikát, vagy tulajdonképpen bármit, amit amúgy nyomtatni lehet. A lézergravírozás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megrendelő által kiválasztott fényképet (vagy bármi mást) számítógéppel feldolgozzuk, és azt egy lézernyaláb segítségével az arra alkalmas kőanyagba gravírozzuk. Ez az eljárás tökéletesen időtálló, és egyben a legsokoldalúbb eszköz a kezünkben, az egyedi emléktáblák készítéséhez.
Mechanikus gravírozás
Általában réztáblák esetében alkalmazzuk, ahol kívánatos a mélyebb beavatkozás, illetve ahol az anyag szerkezete megengedi a mechanikus forgácsolást. Szintén számítógép által vezérelt eljárásról van szó, tehát logok, emblémák, címerek stb. tökéletesen ábrázolhatóak.
Homokfúvatás
Hagyományos, jól bevált eszköz a homokfuvatás, mellyel betűket, karaktereket, illetve vonalas grafikákat lehet megjeleníteni. Mindenféle anyagon alkalmazható, illetve lehetőség van a karakterek, ill. rajzok utólagos aranyozására, vagy kifestésére. Ízlés szerint válaszható meg a betűk mélysége, durván 3 mm-ig.
Önálló betét
Speciális esetekben alkalmazunk utólag ráragasztott betéteket az emléktábláknál. Előfordulhat olyan különleges igény, amelyet nem lehet az eddigiekben felsorolt anyagokon megvalósítani. Ilyen lehet egy öntött bronz portré pl., vagy pedig egy kőtáblába illesztett fekete gravírozott fotóval díszített betétlap.
Rögzítés
Az emléktáblák kivitelezésénél már a tervezés legelején gondolni kell a rögzítési lehetőségekre. Az emléktáblák nagy része - méretéhez képest - igen nagy súlyú, ami szükségessé teszi a körültekintő rögzítési módszer megválasztását. Annál is inkább, mert legtöbbször közterületen kerül felszerelésre, ahol egy rosszul rögzített emléktábla nagymértékben veszélyezteti az arra haladókat.
Ha kőanyagokban gondolkodunk, tudnunk kell, hogy a gránit és márványlapok sűrűsége 2000 - 3500 kg/m3, ami azt jelenti, hogy egy 3 cm vastag 1m2-es tábla súlya megközelíti a 100 kg-ot. Mindezt képzeljük el 2 méter magasban... Ugye nem kell ecsetelni ennek fontosságát?
A tábla minimális vastagsága mindig függ a méretétől. Kis méretű táblák még legyárthatók minden gond nélkül akár 1,5 cm vastag anyagból. 1 m2 méret körül minimálisan a 2cm az elfogadható, de gyakoribb a 3cm vastagság. Értelemszerűen az emléktábla szilárdsága, szállítási stabilitása a vastagságával egyenes arányban nő.
Rögzítési módszerek:
Leggyakoribb rögzítési módszer az átmenő sarokfuratok csavaros rögzítése /lásd. ábra/, ahol minden sarokban egy-egy falba dübelezett tőcsavarra ültetjük rá a táblát, majd rozettával takarjuk le a csavaranyát. a ROZETTA általában bronzból készült díszes csavartakaró, melynek segítségével eltűntethetők a rögzítések, és növelhető az esztétikai élmény.
Élkialakítás
A kőanyagok nagy része - és így a gránit és a márvány is -, a vágás során kicsit letöredezik, sorjásodik. Ennek eltűntetésére, illetve az esztétikai élmény növelésére alkalmazzuk az ún. FÓZOLÁST /más színnel kiemelni/. Ez azt jelenti, hogy az éleket 45 fokban lecsiszoljuk, így egyrészt látványosabbá tehető a tábla, másrészt pedig vastag tábla esetén optikailag csökkenthető a vastagság (vékonyabbnak tűnik, mint amilyen valójában).
Az esetek túlnyomó többségében kb. 3mm-es letörést alkalmazunk de lehetőség van akár 1-2 cm-es fózolásra is. Az alábbi képek segítséget nyújthatnak a döntéshez.
Felületvédelem
A mai világban sajnos fel kell tennünk a kérdést, vajon hogyan tudjuk megvédeni a komoly értéket képviselő emléktáblánkat a falfirkáktól? Hacsak őrt nem állítunk mellé, erre sajnos nincsen mód. MEGELŐZNI a komoly kárt, azt viszont már lehet!
Léteznek a kereskedelmi forgalomban olyan műgyanta alapú bevonatok, amelyek megtapadnak az emléktábla felületén, tartós védőbevonatot képezve. A száradás után gyakorlatilag észrevehetetlen ez a hártyavékony felület, amely 10-15 tisztítás után veszíti el ellenálló képességét.
Aktívan működő védelem esetén a falfirkák relatív könnyen eltávolíthatók a gránit /márvány felületéről anélkül, hogy a tényleges grafikák, betűk, emblémák, stb. megsérülnének.
A védelmi eljárás sajnos nem filléres tétel. De szembe kell nézni azzal a lehetőséggel is, hogy megfelelő védelem híján a graffiti festékanyaga bejuthat az emléktábla alapanyagának szerkezetébe, ahonnan csak csiszolással távolítható el. Ez gyakorlatilag az emléktábla újragyártását jelenheti!